Szabványos papírméretek
mm-ben, szélesség x magasság formában.

Papírfajták
Ha a kézben tartott füzet lapjait jobban megnézik, a simított fényes papír az úgynevezett műnyomó, melyből fényes és matt változat kapható, az érdesebb felületű az ofszet papír, mely színes nyomásra kevésbé alkalmas, inkább könyvek belső lapjainak, szórólapoknak, irodai nyomtatványok anyagának használják.

Grammsúllyal határozzuk meg a papír vastagságát. A puhafedelű könyvek borítóját, vagy például a névjegyeket általában 250-270 g-os műnyomó kartonra (esetleg fóliázva), a színes prospektusok belsõ lapjait általában 115-135 g-os műnyomóra szokás nyomni. Az átlagosnál igényesebb színes kiadványt nemcsak az átlátszóság elkerülése, de a papírnyúlás miatt is érdemesebb 115 vagy annál nagyobb grammsúlyú papírra nyomatni. A 90 g-osnál vékonyabb papírt színes nyomáshoz nem ajánljuk.

Leggyakrabban használt papírok
70 g-os ofszet (fehér vagy szürkés): 1-színű belső lapokhoz, újságokhoz,
80 g-os, 90 g-os ofszet papír: belső lapokhoz, újságokhoz, szórólapokhoz, irodai nyomtatványhoz.
90 g-os műnyomó (matt vagy fényes)
115 g-os, 135 g-os műnyomó színes kiadványokhoz
170 g-os műnyomó színes folyóiratokhoz
200-250-270 g-os műnyomó kartonborítókhoz

A gazdaságosság miatt előnyösebb a szabvány méretnél kisebb vágott méretet tervezni különösen, ha van „kifutó" szín. Például: Az A/5-ös könyv vágott mérete általában 14x20 cm a 14,8x21 cm-rel szemben.

Kötészet
A két kapoccsal történő összefűzést „irkafűzésnek", a befűzhető kapcsot „omegafűzésnek" nevezzük. Vastagabb, 60-80 oldal terjedelem felet, ahol az irkafűzés már nem szép, ragasztókötést lehet alkalmazni, azonban a fényes műnyomó papír nem kimondottan szereti ezt a kötési módot, ezért vagy matt papírt választunk, vagy cérnafűzéssel kell a kötést megoldani. A nem egyenes vonalú vágást „stancolás"-nak nevezzük. Az öntapadó címke félig történő felvágása az ún. „ritzelés". A karton hajtásának vonalában történő vonalbeütését (hornyolását) „biegelés"-nek nevezzük. "Kasírozás" a nyomat felragasztása valamilyen hordozólapra. Laminálás nyomatok felületi védelemmel való ellátása.

Előkészítés, tervezés
Ajánlott grafikai programok: Photoshop (képfeldolgozás), Adobe Illustrator (vonalas, vektoros grafika), QuarkXpress (tördelés összeállítás, színrebontás).
A stúdiók levilágításhoz PS (PostScript) formában fogadnak anyagot. A raszter meghatározásánál, beállításnál a papírminőséget kell figyelembe venni. Például mûnyomó papírra 70-es ráccsal (175 lpi), ofszet papírra 48-as ráccsal (133 lpi) ajánlatos nyomni.

Színek
Nyomdai úton a színes képek a négy alapszínnel (CMYK) készülnek: ciánkék (C), bíbor/magenta (M), sárga/yellow (Y) fekete/black (K) =kontraszt, tehát az anyagában fehér alapszínû papír „színes” oldala 4-szín nyomású. Lehet természetesen 1-2 színt is alkalmazni (pl: a szöveg fekete, de a címeket, vagy valamilyen díszítő elemet vörössel kiemeljük). Ha mondjuk egy szórólap egyik oldalán színes kép van (4 szín), a másik oldalán csak szöveg (1 szín, fekete), az árajánlat kérésénél 4+1 színt kell megadni.

Ahhoz, hogy a nyomdától árajánlatot kérjenek, a színek számát feltétlenül meg kell határozni.

A számítógép nem professzionális programjai (pl. Word) csak a fény színeivel dolgozik, (RGB), s ez a képernyőn szép árnyalatok ugyan, de nyomdai úton nem állíthatók elő. Ezért is szükséges tehát a tervezést szakemberre és megfelelő berendezésre, programra bízni. Sokszor előfordul, hogy a házilag tervezett anyag le sem világítható, ezért a belefektetett munka könnyen kárba veszhet.

Magyarországon a nyomdák egységesen a „Pantone" színskálát használják. Ennek a csaknem 2000 számozott színt tartalmazó sorából gyakorlatilag bármilyen szín meghatározható, ha az adott szín kódszámát megadjuk. A „C" jelölés a fényes, az „U" jelölés a matt papírra vonatkozik.

Kifutó szín
ha valamelyik szín eléri a vágás vonalát. Ez esetben tervezéskor a képet minimum 3 mm-rel túl kell nyújtani a vágás vonalán, hogy a nyomtatvány körülvágásakor ne fordulhasson elõ a papír fehér színének kibújása.

CMYK
a négy nyomdai alapszín: cián (cyan), bíbor (magenta), sárga (yellow), fekete (black). Ezt a szín meghatározási módszert a színes nyomdatechnika hívta életre. Ez a színkeverési módszer tulajdonképpen a szubtraktív színkeveréssel azonos. Elvileg három alapszín a cián, bíborvörös, sárga együtt minden szín előállítására képes, de a nyomdászatban a nyomási technológia miatt a három alapszínből előállított fekete nem biztosítaná a szükséges árnyalatterjedelmet. Emiatt negyedik összetevőként használnak valódi fekete színt is, így már lehetséges a megfelelõ színmélységű árnyalatok elõállítása is.

RGB
a színek leírása az additív színkeverés alapszíneivel, a piros (R, red), zöld (G, green) és kék (B, blue) összetevőkkel. Ofszet nyomdai eljáráshoz nem alkalmazható.

Pantone színek
(PMS, spot, speciális kevert színek)
a négyszínnyomtatástól (CMYK) eltérõen előre definiált, előre kikevert egyedi színek a Pantone Matching System-nek megfelelően.

L*a*b*
az RGB és CMYK színtér-leírástól eltérően egy eszközfüggetlen színtér.

Színkeverés
Az additív színkeverés különféle hullámhosszúságú fények összekeverését jelenti, azaz két vagy több színinger egy időben a látómezőbe kerülését. A három alapszín vörös, zöld, kék (RGB, red-green-blue). Az egyes színkomponensek eltérő intenzitású nyalábjainak összekeverésével érhetők el a különféle színek. A szubtraktív színkeverésben a kiinduló (fehér) színt az adott színképtartományban elnyelő vagy szóró eszközzel (színszűrő) változtatják. A színes anyagokra az a jellemzõ, hogy a minden színárnyalatot tartalmazó fehér fényből egyeseket átengednek, másokat elnyelnek, tehát "kivonnak" az eredeti keverékfényből s így keletkezik új szín. Az alapszínek a cián, magenta, sárga. Minden színes nyomtatás ezen fizikai elvek alapján működik. Az alapszínek teljes keveréke a fekete színt adja. Nyomdai alkalmazások esetében negyedik színként általában feketét is használnak.
színkezelés (color management) a színhelyes képmegjelenítéshez, nyomtatáshoz szükséges eljárások.

ICC profile
egy olyan állomány, amely leírja, hogy egy adott eszköz (pl. monitor, szkenner, nyomtató vagy proof-nyomtató) hogyan reprodukálja a színeket. Hogy a feldolgozás folyamán végig konzisztensen történjen a színek renderelése, színfeldolgozó egységnek az ICC profájlok segítségével kell kompenzálni az egyes eszközök egyedi színkarakterisztikáit.

dpi (dot per inch)
a felbontás mértékegysége; az egy inch-re (25,4 mm-re) eső képpontok száma.

JPEG ('Joint Photographic Experts Group')
grafikus fájlformátum fényképekhez és egyéb színes bitmap képekhez. A jpeg formátum matematikai módszerekkel csökkenti a fájlméretet, a képnek lehetõleg olyan helyein, ahol a legkevésbbé látszik. Az eljárás adatvesztéssel jár.

lpi (lines per inch)
a felbontás mértékegysége; az egy inch-re (25,4 mm-re) esõ vonalak száma. A FlipSign lencselemezek felbontását lpi-ben adják meg.

PPD (PostScript Printer Description)
a PostScript nyomtató jellemzőinek leírását tartalmazó állomány.